Lótusz az esőben

Az idei Swari pályázat kiírás nagyon megtetszett. Sokat vaciláltam az ősi Kína kérdésen. Nehezen találtam nyaklánc féleséget, amit hordtak (nehéz lett volna azokban a zárt nyakú ruhákban). Lakberendezési tárgyat nem akartam, én kimozdíthatatlan nyaklánc készítő vagyok :-)

Aztán rátaláltam a csodálatos fejdíszeikre, sokat nézegettem őket. A színeim és a hímzés-ötlet már az elejétől biztos volt. A nagy virág technikáján gondolkodtam néhány napig, és végül a fémre való feldolgozás tűnt a legjobb ötletnek. Sok szerencsém volt a virág készítéssel. Látatlanban rendeltem meg a medálalapokat. Jó lett a méretük, csodásan meg tudtam hajlítani, és a színe is tökéletes lett a szürke színű Fireline-hoz. Az összedolgozás is nagyon jól adta magát (először azt hittem, hogy majd forrasztanom kell az alapokat, de gyönggyel olyan szép merevre meg tudtam csinálni, hogy nem kellett a forrasztás).

A hímzéssel már több gondom akadt, a kabosonok foglalattal együtt túl magasak voltak. Sajnos nem csináltam fotót az első kiábrándító befoglalás kísérletemről. (Nagyon tanulságos lett volna, borzasztó ronda volt). Egy napig ücsörögtem rajta, mire bele mertem vágni az anyagba. Kilyuggattam, és kiégettem a szélét. (Rendkívül bomlós dekortextil, nem igazán hímzésre készítették) Utána nagyon elégedett voltam a szépen besimuló kabosonokba. Olyan részletgazdag volt az anyagon az eredeti hímzés hogy a 15-ös kása egy brutális túlméretezett gyöngy volt rajta. Ezért alakult inkább az ki, hogy sokat hímeztem, és kevesebb gyöngyöt használtam hozzá. Így pontszerűen már belesimult az eredeti textúrába.

Anyu kritikai munkáját szeretném még megköszönni, akit naponta többször zaklattam a véleményezés, ötletelés és egyéb ügyekben. Köszi a türelmet hozzá :-)

Hamarosan rájöttem, hogy ezt a darabot modellel kell fotózni. Először arra gondoltam, hogy be kellene szerezni egy kínai csajszit, de mivel senki nem ismert egyet sem akivel beszéltem, és én sem akartam bemenni egy kínai boltba, és könyörögni egynek. Inkább megszoktam a gondolatot, hogy én leszek a modell. Fotóst hamar találtam, mert az egyik gyöngyös lányom tesója fotós: Vörös - Csuta Andrea Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen nála körül, én egyből beleszerettem a munkáiba, (és szó mi szó, így utólag örülök, hogy a fotózás élményét nem adtam át senkinek.) Nagyon izgultam, hogy vajon, képes vagyok e egy fotózáson helytállni, és tud e rólam megfelelő képeket készíteni. De a végén az bizonyult a legnehezebb feladatnak, hogy a 84 kép közül kiválasszam a 4 befutót.

Egy rövid etűdöt szeretnék még a fodrászról szólni, aztán befejezem az élménybeszámolót. Szegény fodrászt, nagyon nehéz feladat elé állította. Egy csütörtöki nap volt a fotózás. Én már hétfőn bejelentkeztem a fodrászhoz csütörtökre, hogy mindenképpen legyen időpontom amikor kell. Mondtam neki hogy egy kínai fejdíszhez kell egy konty. Kb fél órát számoltam a fodrászra, de nagyon nehezen jött össze. Bevihettem volna neki előtte az ékszert, mert ő egy csomó könyvet és újságot átnézett, Kína miatt. Kb. háromnegyed óráig a hajamhoz sem nyúlt, csak gondolkodott, hogy hogyan is csinálja meg. (Arra rájöttem, hogy a kontyok két félék lehetnek: valamelyikhez túl sok a hajam, valamelyikhez, pedig túl kevés :-) )

Nemsokára jönnek a kész képek....